Rájár a rúd a Magyar Postára.
Hatalmas emberhiánnyal küzdenek, ráadásul egyre kisebb merítésből kell új kollégákat toborozni, hiszen aki akárcsak kettőig tud számolni, van két füle és bárhova máshova felveszik (raktárosnak, pénztárosnak) már megy is a jó melegbe "üldögélni", nem pedig az utcákat róni hajnaltól. Sok jelöltet idegesíthet, ami a vásárlókat is egyre többször irritálja, hogy a postahivatal egy bazárrá vált, ahol a képeskönyvtől a csokin keresztül vásárolhatsz olyat, amit két méterrel a postától a boltban olcsóbban meg lehet kapni, ráadásul az egyre kevesebb nyitva tartó ablaknál egyre hosszabb sorok mellett is elhangzik a "sorsjegyet, biztosítási kötvényt megtakarítást" mantrája, amire a sorban hátrább állók egy emberként, visszafojtott lélegzettel befeszülve várják a "neeeeeeeeeeeeeeeeem köszönöm" választ.
A kb. 30 000 fő munkavállalót foglalkoztató Magyar Posta operációs igazgatója idén januárban még azt nyilatkozta, hogy 9 000 fő végez utalványkézbesítést, 1 000 fő pedig a csomagkézbesítésben vesz részt (hogy ez 11 hónap alatt hogyan csökkent, nem tudjuk, friss számok híján). Majláth Zsolt elismerte, hogy „rendkívül összetett és nagy rendszerük” „reformálásra, fejlesztésre” szorul, és hozzátette, hogy „a szükséges infrastrukturális, technológiai és humánerőforrás-fejlesztésekhez idő kell".
Hogy hány emberre lenne szükség, azt nem tudta megmondani. Ha megkérdezünk egy vállalkozót, aki profitot szeretne termelni, álmából felriadva is pontosan tudja, hogy melyik posztra hány ember hiányzik, mennyivel több profitot tudna termelni, ha lenne még egy, vagy 5 plusz embere...
A postánál ezt nem tudják.
Így viszont hogyan lehet tervezni a toborzást, megtartani a munkatársakat, ha nem tudjuk, hogy belépésük, illetve elvesztésük mennyi elmaradt haszonnal, illetve kárral jár? Az idén 150 éves Magyar Posta rendkívül rossz társadalmi megítélésű vállalat. Ezen nem segít a kommunikáció sem. Pedig a posta mögött ott egy szép, korszerű weboldal, jelen vannak a közösségi médiában (például Insta-profiljuk is van), szóba áll a sajtóval a szóvivőjük, működik az ügyfélszolgálatuk, folyamatosan termékeket fejleszenek -- ez mit sem ér, ha a küldeményesek tárolóba rejtik a leveleket, ha a csomagok ugyan ideérnek Amerikából, vagy Kínából, de a címzett mégis heteket vár a kézbesítésre, mert a posta nem viszi ki, és sorolhatnánk...
Egy kedves ismerősöm kérdezett rá, hogy mit gondolok a legújabb postával kapcsolatos RTL-hír kommunikációjáról. A hír szerint felsőbb utasításra nem viszik ki a leveleket. A posta nagyon gyorsan cáfolt. A végtelenségig hosszadalmas közleménnyel, több interjúval a cáfolat eljutott szinte mindenhová.
Mi a probléma ezzel? Hogy ezt senki nem hiszi el. Mert mindenkinek van egy sztorija a megnemkapott vagy szisztematikusan késve érkező leveleiről, az órákig tartó sorállásokról.
Vegyük észre, hogy kommunikációval kommunikációs problémákat lehet megoldani. Munkaerőhiányt, menedzsment- gondot, stratégiai problémákat, strukturális gondokat NEM. Azt egyetlen kommunikációs szakember, vagy team sem tudja megoldani bármiféle csillogó kommunikációs arzenállal, bárhány sajtóközleménnyel, ha egy szolgáltatás pocsék, ha az emberek alulképzettek, ha maga a szervezet rogyadozik.
Komolyan a kommunikációs szakembertől várjuk, hogy kimondja: a Magya Posta szervezetileg, morálisan, strukturálisan halott? Van fölötte jónéhány vezetői szint, aki ugyanúgy inkább jó erősen belekapaszkodik a székébe, elfordítja a fejét, futárcéget hív a csomagjához, magáncéggel szállítattja a leveleit, és olyan webáruházból rendel, akinek nem a Magyar Posta a partnere... Hát ezért nem visz ki levelet a posta Drága Jóskáim, mert túl sokan és túlságosan egyirányba fordítják a fejüket.