Az egyik leggyakoribb kríziskommunikációs hiba az, hogy nem vesszük komolyan az adott válsághelyzetet, nem azonosítjuk válsághelyzetként. Ez mindig a menedzsment hibája. És nagyon sokszor tapasztaljuk azt is, hogy hatalmas ára van annak, ha nem jól méri fel a vezetőség egy adott krízis lehetséges, potenciális hatásait és nem a lehető legrosszabb forgatókönyvre készül fel. Ha ezt a két, triviális elvet betartja a Fidesz, most nem Karácsony, hanem Tarlós ünnepel.
Az RTL Klub választást értékelő műsorában az eredményekről szólva László Róbert (A Political Capital választási szakértője) szinte az első mondatában említette Borkai Zsolt szexvideós ügyét, mint a választás kimenetelét döntően befolyásoló botrányt.
Több neves kríziskommunikációval foglalkozó szakember is komoly figyelmeztetést adott, még a választások előtt, hogy nem megfelelő a kommunikáció a Borkai- ügyben, A HVG.hu Mindig le lehet mondani című írásában két METU-s, a tantárgyat egyetemi szinten oktató szakember, Perlaky-Papp József és Pintér Dániel Gergő mondták el nagyon jól, mit kellene tenni, majd Perlaky-Papp József, a METU címzetes docense az ATV.hu kamerái előtt is kifejtette véleményét az ügy kríziskommunikációs vonatkozásairól és lehetséges kezeléséről.
Szintlépés a témákban: a magánélet tabuja ledőlt
A magánélet szentségét már a 2018-as választás sem tisztelte. Vona Gábor, Juhász Péter magánéletét ekkor ismerhettük meg “behatóbban”, válaszlépésként a Rogán-család ügyeinek kiteregetésére. Azt nem tudjuk, kik tárták nagy nyilvánosság elé a Borkai-szexvideókat, de ebből az ellenzéki összefogás tudott profitálni.
Míg Wittinghoff Tamás azonnal és határozottan kamera elé állt, beismerte a hibáját. És képes volt magánéleti közegben tartani szexbotrányát, ez Borkainak nem sikerült, nem sikerülhetett. Borkai szexvideója ugyanis sokkal összetettebb, mint Wittinghoffé. Egy orgia, szakmabeliekkel, korrupciós vádakkal és kábítószerrel való visszaélés lebegtetésével, plasztikus vizuális bizonyítékokkal alátámasztva, ütős lett.
Rosszul felmérni, rosszul tervezni
A poszt bevezetőjében két, sarkalatos kríziskommunikációs hibára hívtam fel a figyelmet: 1. nem mérték föl a válsághelyzet súlyát 2. nem készültek fel a legrosszabb forgatókönyvre.
Kívülről soha nem lehet felelősséggel megítélni egy -egy kommunikáció milyenségét, mert nem látjuk, mi történt a színfalak mögött, így csak találgatok, vajon hogyan történtetett ez?
A két hiba egymásba fonódva jelentkezett a Borkai -ügyben, így a hibás helyzetértékelés és a gyenge védelem együttesen fejthette is hatását, ami jócskán felerősítette ezt a negatív spirált. A Fidesz nagy győzelemre készült, országosan nyert is. Egyedül Tarlós próbálta lerúgni magáról a Borkai - ügyet, lemondásra szólította fel Borkait, de a miniszterelnök még a választás napján is inkább helyi ügynek állította be a szexbotrányt kijelentésével (előbb a győriek mondanak véleményt, aztán én ) egyszerűen nem működött. A számos szerencsétlenkedést nem bocsátotta meg a közvélemény (lapból olvas fel bocsánatkérést, elérhetetlen, szabadságra ment, stb.) és nem sikerült a városon belül tartani az ügyet. Nem tudom, mi volt a legrosszabb forgatókönyv a fejekben, de a Fidesz eredményvárójában tartott sajtótájékoztatón csalódott arcokat láthattunk Tarlós mögött.
Talán azért mérték be rosszul hatását, mert nem volt adat, amire döntést alapozhattak volna. Fontos látni, hogy Magyarországon egyelőre nincs jól kialakult gyakorlata annak, hogy egy-egy botrány közvéleményre gyakorolt hatásáról valós képet adjon vissza. Csütörtökön a közvéleménykutatók hímeztek-hámoztak, fogalmuk sem volt, milyen hatással lehet a Borkai ügy a szavazók aktivitálására. A kutatóknak ki kell találni, hogyan tudják mérni a valós közhangulatot és így kellő muníciót tudnak adni a kommunikációs stratégák kezébe. Ehhez persze kellenek olyan tapasztalt szakemberek, akik meg tudják különböztetni a sokszor botránytól botrányig tartó "normál" kampányüzemmódot attól, amikor kríziskommunikációra van szükség.
Színre léptek a profi rágalmazók
Rágalmazások nyomán fellépő reputációs kárenyhítéssel 2008 óta foglalkozom. Rengeteg technikai megoldás létezik, igazán gazdag technológiai és kommunikációs eszköztára van ennek a területnek. Nyilvánvaló számomra, hogy míg a szivárogtartó oldaláról egy sok lépésében megkomponált, felépített kommunikációs kampány jelent meg, online háttértudással, a rágalmazások természetének gondos ismeretével, addig a megtámadott szinte eszköztelenül vergődött ebben a helyzetben.
Nulla felkészültséggel.
Nulla háttértudással.
Nulla stratégiával.
Ez egyszerűen megengedhetetlen. Abban a korban, amikor pillanatok alatt képes a technológia és a közösségi média őrületes rombolást végezni, egyszerűen érthetetlen számomra, hogy nem voltak erre felkészülve. Az volt az érzésem, mintha Az utolsó szamuráj című film közismert jelenetét nézném a moziban: a közelharcban verhetetlen szamurájokat távolról leterítő fegyveres katonák kegyetlensége jutott az eszembe. Ezeket az eszközöket, technológiai lehetőségeket, az online világ jellegzességeit jobban meg kell ismernie a politikai kommunikációban dolgozó szakembereknek is.
Összemosódik a hitelesség és a valószerűség
Pedig újabb kihívások kopogtatnak, amelyek jócskán alakíthatják a 2022-es választás sorsát. Ez a deepfake, amely a hamisított kép, hang, mozgás és tartalom sűrítetten. Ennek a technológiának a fejlődése szinte megállíthatatlan, ezért meg kell tanulni azt minden felelős közéleti szereplőnek, hogyan védheti ki ezeket a támadásokat. Bízom benne, hogy 2022-ben nem az övön aluli támadások dominálnak majd. Pedig felvételek jócskán lapulhatnak okoseszközökön. És most itt a recept is, ami egyelőre másolható.
Budapesti vagy? Szavaztál? Szavazz most is!
Fotó: Borkai Zsolt polgármester Facebook-oldala