kényes kommunikációs helyzetek

krízispr

krízispr

Gyász a munkahelyen

2019. október 23. - Vas Dora

gyasz-a-munkahelyen.jpgA bánat és gyász normális és természetes válasz bármilyen veszteségre. Akár egy munkahely elvesztése, egy válás is gyászreakciókat válthat ki, nemcsak egy családtag vagy kolléga halála. Minden munkahelyi közösséget érintheti a veszteség miatti fájdalom, a háromfős családi céget, és a többezres multit egyaránt. Pedig a munkáltató egyet akar: termelékenyen és hatékonyan, lehetőleg jó csapatszellemben és nagyobb konfliktusok nélkül teljesítsék a kitűzött célokat a dolgozók.

Vezetőként az elsődleges felelősség a büdzsé, az üzleti célok teljesítése, határidők betartása, a kimutatások elkészítése, stb. Mindehhez szükség van az emberekre. Méghozzá teljesítőképes állapotban. A gyász többféle hatással lehet a munkára. Ha gyászol valaki, akkor átmenetileg vagy tartósan romolhat a teljesítménye. De sokak számára a munka megtartó erő a mindennapokban, szinte beletemetkeznek a feladatokba, minden plusz feladatot elvállalnak.

Bizony, a veszteségeit éppen feldolgozó kolléga teljesítménye hullámozhat, kimaradhat a beszélgetésekból, közös időtöltésekből, esetlegesen fókuszba kerülnek korábbi, már meglévő konfliktusok a kollégák között. Mindenképpen extra teendők vannak, és akkor még hol van az érzelmi támogatás? Egyáltalán vezetőként fel kell vállalni az érzelmi támogatást? Kap temetési segélyt, két nap extra szabit a kolléga, elnézik neki, hogy néha kimegy sírni, de ennél többre vajon számíthat egy munkavállaló?

Elfordíthatja a fejét a főnök, tehet megjegyzéseket: rengeteg rossz, nem előrevivő magatartás lehetséges. A valós támogatás empátiával teli, de nem tolakodó.

Hogyan segíthet a vezető?

1. Az alap, hogy utánanéz, mivel tud segíteni a vállalat, mint munkáltató: segély, extra szabadnap: mi az, ami “jár”. Ennek az ügyintézésében kezdeményező, nem várja meg, míg a kolléga kér!

2. Ha a kolléga kimarad a munkából (pl. tartós táppénzre kerül, fizetés nélküli szabadságot vesz ki), tartja vele a kapcsolatot. Akkor is, ha konfliktusos volt az ideiglenes távozás, és a közvetlen munkatársak hallani sem akarnak a problémás emberről.

3. Ha a vezető megértő lesz és nem zárkózik el a kolléga problémájától, a többiek sem fognak. A példa ragadós lesz, akkor is, ha érzelmileg ez megterhelő.

4. Beszélgetést kezdeményez arról. mire van szüksége a kollégának, mi lenne segítség számára. És akkor se akad ki, ha a szerdán kimondottakat pénteken már másképpen látja a gyászoló.

Most rajtad a sor! Neked milyen tapasztalatod van a munkahelyi gyászról?

Átélted? Támogattak? Vagy Te magad voltál támogató? 

Mi segít, mi gátol? Oszd meg kommentben! 

Ha többet szeretnél tudni a témáról, gyere el a Kríziskommunikáció meetup csoport Gyászkommunikáció estjére 2019. 10.29-én! Itt tudsz regisztrálni: http://bit.ly/gyaszkommunikacio Belépő: 1500 Ft. 

gyaszkommunikacio-program-legujabb.png

A bejegyzés trackback címe:

https://krizispr.blog.hu/api/trackback/id/tr715251772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PeterKO 2019.10.23. 19:11:46

Én főnökként és beosztottként is végigcsináltam több sz@r helyzetet. Nincs rá jó recept, mindenképpen sérül mindenki, nemcsak az, aki élesben gyászol, hanem az egész csapat.

Vas Dora 2019.10.23. 19:16:53

@PeterKO: nem mindegy, meddig tart. Ha belefolysz, ha odaállsz, ha meghallgatod: talán gyosabban visszatalál a normál kerékvágásba az élet.

Times Varga 2019.10.23. 21:26:00

Nincs recept...Átéltem mikor a gyermekem meghalt. Volt aki hárított és inkább nem szólt hozzám. De a többség igyekezett, nem féltek kérdezni és én is tudtam azt mondani hogy most nem tudok válaszolni. Persze minden plusz melót elvállaltam. De a legjobb ha az ember keres egy dilidokit. Ezzel magamnak is jót tettem és a többieknek sem mentem az idegeire

Terézágyú 2019.10.24. 09:33:38

Az a legjobb, hogy ha már az ember MAGÁNéletében ekkora változás történt, akkor legalább a munkahelyi életében ne legyen változás. Nem kell pátyolgatni a gyászolót, inkább abban kell segíteni, hogy legalább napközben ne ezen gyötrődjön, hanem mással foglalkozzon.
süti beállítások módosítása