Ez egy nagyon egyszerű kérdés. A rövid válasz: SOHA. A posztból kiderül, hogy miért.

Nem ültem Szabó Kimmel Tamás és Lakner Dávid mellett, amikor a Magyar Nemzet Kultúrgrund rovatának készített interjú kapcsán találkoztak (Színészként nem Sorossal kell foglalkoznom). De minden interjúalany azt szeretné, ha az összes interjúja jól sikerüljön. Okosat, értelmeset mondjon, persze frappánsan. Legyen természetes, adhassa önmagát. A mentegetőző Szabó Kimmellel, ellenségesen kérdező Lakner Dáviddal készített interjúban ez nem jött össze. Mindegy, hogy mit gondolunk a Pappa Pia című filmről, Vajna Tímeáról, Andy Vajnáról, vagy éppen Szabó Kimmel Tamásról, Lakner Dávidról, kivel szimpatizálunk és kivel nem. Mint rengeteg közszereplésnél, itt is ugyanoda jutunk vissza: rendes médiafelkészítés nélkül nem engedjük interjúhelyzetbe az interjúalanyt.

Olvass tovább! A blogcikket teljes egészében itt találod: Mikor tiltsunk le interjút?

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek?

És a lehetséges megoldásuk?

Iratkozz fel a Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

1. Cicás képek megosztása

Az információk terjedésének megakadályozása, ezáltal a rendőrség munkájának megkönnyítése, illetve az áldozatok, sérültek személyiségi jogaira való figyelemfelhívás egyaránt megokolja, hogy spanyol felhasználók a twitteren cicás fotók megosztására ösztönzik egymást. A rendőrség is kérte a terrortámadást követően twitteren, hogy belgiumi mintára cicás fotók megosztásával posztoljanak a terrortámadásról.

A Newsweek cikkében megemlít egy posztot, amiben azt írja egy együttérző felhasználó: A cicás képekkel megakadályozzuk, hogy a gyilkosok elérjék a célukat: nem segítjük őket, hogy még több fájdalmat okozzanak.

OLVASS TOVÁBB! A poszt itt olvasható: Hogyan reagált a spanyol közösségi média a barcelonai terrortámadásra? 

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek?

És a lehetséges megoldásuk?

Iratkozz fel az értesítőre és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

Bőhm Kornél, kríziskommunikációs szakértő a Spindoc Kommunikációs Hálózat alapító vezetője. Kríziskommunikációs blogja komoly beágyazottsággal rendelkezik a magyar blogszférában
(www.spindoc.blog.hu). A Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs Tagozatának elnöke. Rendszeresen publikál a HVG Extra Business, a HVG Extra Pszichológia, az Üzlet és Pszichológia, a
Forbes, a Kreatív, a Piac és Profit, az Üzletrész.hu hasábjain. Állandó meghívott előadója a hazai public relations konferenciáknak és képzéseknek. Új sorozatunkban Bőhm Kornél, a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs Tagozatának elnöke válaszolt Vas Dóra kérdéseire.

A Pr Szövetség Kríziskommunikációs tagozatának kik a tagjai és hány cég csatlakozott a tagozathoz?

A Kríziskommunikációs tagozatnak hivatalosan csak olyan szakemberek lehetnek tagjai, akik egyúttal az MPRSZ-nek is teljes jogú tagjai, ezen belül viszont elég laza a tagnyilvántartásunk. Nem tartunk nyilván külön „céges” tagokat. A szövetséghez lehet céges, vagy ügynökségi tagként csatlakozni, a kríziskommunikációs tagozatnál nem különböztetünk meg ilyen kategóriákat. Harminc-negyven fő körüli az a létszám, ami a rendezvényeinken megfordul, a levelezőlistánkon 70 körüli személy szerepel. (Itt tudsz tájékozódni a PR Szövetség munkájáról)

Becslésed szerint hány kommunikációs szakember foglalkozik ma itthon kríziskommunikációval?

Önálló szakterületként valószínűleg kevesen foglalkoznak vele, inkább olyanokat lehet azonosítani, akik köztudottan erősek ezen a területen, vagy erősebb a fókuszuk rá, mint más kommunikációs területre. Azért többé-kevésbé elmondható, hogy a komolyabb PR ügynökségek repertoárján fent van a kríziskommunikáció is, tudnak ilyen szolgáltatást nyújtani.

Tapasztalataid szerint a krízishelyzetben stratégiai vagy inkább taktikai feladatokat kap egy kommunikációs szakember?

A kríziskommunikáció azon kevés PR területek egyike, amelyik klasszikusan stratégiai jellegű feladatkör, különösen éles helyzetben. A taktikai szint is nagyon fontos, de a taktikai lépések végrehajtása sokszor már nem nagyon különbözik az általános PR ügynökségi feladatoktól, tehát én a stratégiai tanácsadásnál, a stratégiai lépések kidolgozásánál helyezem el a magas hozzáadott értékű kríziskommunikációs munkát, ide értve akár a kríziskommunikációs forgatókönyv készítését, auditálását, akár a kríziskommunikációs tréningek és szimulációk lebonyolítását is.

Szerinted ez a szakterület fejlődik, stagnál, vagy leáldozóban van?

Leáldozóban biztosan nincs, inkább azt figyelhetjük meg, hogy az okoseszközök, a közösségi média terjedésével sokkal könnyebben pattannak ki botrányok, amelyek kezelést igényelhetnek. Ilyen formában egyre többen és többször kényszerülnek arra, hogy krízist kezeljenek, még akkor is, ha esetleg nem tudják, hogy éppen azt csinálják. A tendencia kapcsán nem egyértelmű ugyanakkor, hogy ez a dedikáltan kríziskommunikációval foglalkozó szakértőknek jó-e, elképzelhető, hogy inkább valamiféle felhígulással jár együtt, ezt nehéz megítélni.

A felkészülésben, az éles krízishelyzet kezelésében vagy a tapasztalatok feldolgozásában a legfontosabb a kríziskommunikációs tudásháttér?

A kincstári válasz nyilván az, hogy egymásra épül a kettő, nem lehet elválasztani őket. Ha ennél mélyebbre ásunk, őszinték vagyunk magunkkal, akkor az éles krízishelyzet elhárítása, kezelése természetesen sokkal nagyobb tapasztalatot, intenzitást, fókuszálást vesz igénybe, mint az utólagos tapasztalati feldolgozás. Egy égő ház esetében a tűzoltás, az élet- és vagyonmentés az elsődleges, majd utána lehet hónapokig elemezni a tűz kiváltó okát, meg az elhárítás szakszerűségét és a tanulságokat. Ugyanakkor mindkettőhöz szükséges a tapasztalat megléte, rendelkezésre állása, mert minden krízist ki kell használni arra, hogy tanuljunk belőle. Churchill mondta: ne hagyjunk egy jó kis krízist haszon nélkül elveszni…

A Pr Szövetség kríziskommunikációs tagozata hogyan járul hozzá a szakterület megismertetéséhez?

Egyelőre ott tartunk, hogy magát a kifejezést, a szakterület létét lenne jó széles körben megismertetni, ezért próbálunk minél többet kommunikálni róla és minél több meghívásnak eleget téve beszélni erről a kommunikációs műfajról. Rendezvényeinken, ahová leginkább már tapasztalattal rendelkező szakértőket és a terület iránt érdeklődő egyetemi hallgatókat várunk, bele szoktunk menni a műfaj mélyebb rétegeibe, egy-egy témakör alapos kifejtésébe, megvitatásába, egymástól is sokat tanulunk, fejlődünk, inspirálódunk. A szakértők és a külső közvélemény közötti hidat pedig egy új kezdeményezésünkkel, az idén első alkalommal megjelentetett Krízistérkép kiadványunkkal próbáljuk megteremteni, amely egyaránt érdekes lehet a média számára, a laikus érdeklődők számára és a szakterület ismerői, szakértői számára is.

A Krízistérkép kiadvány letölthető innen: Magyarország Krízistérképe 2016)

A magyar médiaviszonyok és gazdasági viszonyok között van létjogosultsága szerinted a kríziskommunikáció szabályainak, gondolkodásmódjának?

Azt szoktam gondolni, hogy a kríziskommunikáció nem önmagában létező jelenség. Nem egy ethosz, egy akadémiai megközelítés, ami a körülményektől függetlenül létezik. Vannak természetesen lefektetett, többé-kevésbé elfogadott szabályszerűségek, aranyszabályok, de önmagunkban ezek nem értelmezhetőek: klasszikusan alkalmazott tudomány. Kríziskommunikációt a meglévő, mindenkori gazdasági és médiaviszonyokra szabottan tudunk csak folytatni. A körülményeket nem mi igazítjuk, de a kríziskommunikáció tervezésekor, folytatásakor tekintettel vagyunk a koordinátarendszerre, amiben mozgunk. Természetesen gondolhatunk olyat – gondolunk is – hogy „ezért Angliában már letartóztatták volna”, vagy „Amerikában ebből országos botrány lenne”, vagy „Japánban ilyenért lemond a miniszter”, de ettől még a magyar viszonyok figyelembevételével tervezünk, ezekhez alakítjuk a stratégiát.

Legyünk őszinték: gondolhatjuk valamiről, hogy ez, vagy az nem a racionalitás, vagy a józan gazdasági érdekek mentén működik, de élünk is azzal a stratégia tervezésekor, hogy a helyi piacon milyen sajátosságok vannak. Visszatérve a kérdésre: a gondolkodásmód, a kríziskommunikáció kitűzött céljai elég régóta változatlanok, az eszközökben, a választott stratégiákban, taktikákban van tetten érhető dinamikusabb változás.

A kríziskommunikációs helyzeteknél sokkal kisebb a menet közbeni korrigálási lehetőség, ezért sokkal nagyobb tétje van annak, hogy milyen kommunikációs stratégiát választunk a krízis kirobbanásakor.  Egyszerűen azt mutatják az elmúlt évtizedek nagy port felvert ügyei, hogy akkor sikerült nagyobb eséllyel egy cégnek megvédenie reputációját a nagy nyilvánosság előtt, ha nem hazudott. Ha hazudott (vagy kiderült, hogy hazudott), akkor bizony elbukott az adott cég, mert a közvélemény büntet. Így volt ez ötven éve, így van ez ma is, maximum a módszerek változtak.

Olvasd tovább  blogposztot: A BKK kríziskommunikációs stratégiája az e-jegy botrány kezdetén

Korábbi poszt a témában: Farkast kiáltani BKK-módra

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

Elképzelem azt a szokásos vagy rendkívüli hétfői vezetőségi értekezletet, amikor az e-jegy éles indulása körüli problémákat egyeztették a BKK-nál. Alig indult el a rendszer: máris rengeteg körülötte a negatív visszajelzés. A sajtóban híre ment, hogy bárki, bármilyen jegyet meg tud venni. Számos tesztet futtattak le kíváncsiskodó vásárlók és szakmai szerkesztőségek is (ez itt például a hwsw.hu kiváló e-jegy tesztje), valószínűleg hegyekben álltak a megválaszolandó kérdések és biztonsági aggályok, nem valós regisztrációk.

Nyilván volt nagy fejtörés: eddigre lehetett tudni, hogy valahogy nem igazán jól sikerült a start.  Vagyis inkább fogalmazunk úgy, hogy dacára annak, hogy a magyar programozók és IT-szakemberek sikeresek és keresettek világszerte, a kormányzati, vagy közcélú informatikai fejlesztések vonzzák a kritikusokat. Fejleszteni nagy rendszert hatalmas munka, rengeteg szempont, sok-sok gondolkodás és megoldás megy bele egy jól működő rendszerbe, emberévek is jócskán. Ráadásul nagy rendszert fejleszteni, nagy késéssel, mindig rendkívül stresszes feladat: fejlesztőnek, megrendelőnek egyaránt.

Hogy ki dobta be a z indulás körüli problémákra lehetséges kommunikációs megoldásként a kibertámadás lehetőségét, elképzelni sem tudom, de jó ötlet! És valószínűleg, minden nevetségessége ellenére ezért “ment át”, ezért lett ez a hivatalos magyarázat része. Mielőtt minden kedves olvasó a szívéhez kapna, elmagyarázom, hogy miért volt vonzó opció és miért dönthettek emellett a képtelennek tűnő magyarázat mellett.

Amikor van egy kommunikációs válsághelyzet, akkor előbb-utóbb valaki észreveszi, hogy nincs rendben valami. Például a megszokottnál több a sajtómegkeresés, vagy több bejelentés érkezik az ügyfelektől, esetleg néz TV-t, olvas újságot, vagy csak elegánsan beleolvas az arra kijelölt kolléga a sajtófigyelési jelentésbe, és ezt előbb-utóbb jelenti. Nyilván hétfőn, hiszen hétvégén mégsem lehet ülésezgetni: összeül a team, mert valamit mondani kell. Persze, hogy mondani kell: ott vannak a válaszra váró emailek, egyre kínosabb hallgatni. Igen ám, de mit mondjunk? Az igazat ugye nem lehet. Mert mi az igazság? Az igazság egy tetszőleges informatikai fejlesztésnél általában az, hogy megfelelő számú és különböző felkészültségű userek garmadáját engedjük rá tesztelni a rendszerre, még élesre állás előtt, hogy ne az éles használat során derüljenek ki a hibák. Sok usert. Sokfélét. Nemcsak okosakat. Sőt, vannak tesztelési kollégák, akiknek ez a feladatuk, Attól még, hogy a tesztrendszer elfutogat a vezetőségi prezentáción, hááát, onnan még sok-sok meló, mire egy adott rendszer élesben is helytáll. Ha ez a tesztelési folyamat nem kellően alapos, nincs rá elég idő, vagy nem történik meg, akkor a hibák éles üzemben derülnek ki. Ez minden fejlesztési projektre igaz sajnos.

A BKK-nál feltevésem szerint az történt, hogy a tesztelési projektszakasz sérült, mert nagyon át akarták nyomni a projektet. És itt jön be a kibertámadás, mint “tökéletes” magyarázat. A kibertámadás azért csábító kommunikációs keret, mert így senki nem felelős. Nulla a személyes vagy céges felelősség. A nyilvánvaló szakmai hiba (szakmai hiba az is, ha a menedzsment nyomására a fejlesztést végző szakemberek kezéből egyszerűen kiveszik az irányítást) helyett ott van a lila vagy szürke ködben csak felsejlő gonosz hacker, vagy hackercsoport, akik tönkre akarnak tenni valamit, ami jó, ami érték, amit létrehoztunk. Ez ráadásul most nagyon-nagyon divatos kommunikációs keret, közéletben, magánéletben egyaránt: kreálunk egy ellenséget (lehetőleg arctalan legyen, de ha van arca, akkor utálatos legyen, vagy tudjuk utálatosnak feltüntetni) és feloldozást nyerünk minden alól.

Tisztelet annak a fejlesztő kollégának, aki bejelentette jobbító szándékkal a rendszerhibát. Drukkolok, ha már a magyarázhatatlan szintre ér a kibertámadás -keret, visszavonják a feljelentését, és fog ő még ingyen bérletet kapni, személyesen a BKK vezérigazgatójától. Legalábbis nagyon remélem, mert bármennyire is vonzó farkast kiáltani, van egy kétségkívül határozott hátránya: ha tényleg lesz egy igazi kibertámadás, akkor azt hogy a csudába lehet majd hitelesen kommunikálni?

Világelsőségből (az első budapesti metróvonal a kontinentális Európa első földalatti vasútja, a világ első elektromos földalattija) világ szégyene lett a budapesti metró. Nyilván képtelenség lenne ennek a rendkívül szerteágazó ügynek akár csak a nagy vonalait felvázolni. De a lényeg: a lerohadt M3-as vonalain közelkedő, az orosz Metrowagonmash által korszerűsített, modernizált metrókocsik 2017. március 20-án álltak forgalomba. Június 23-án pedig kivonták őket a forgalomból.

Következmények nélküli ország

Az elmúlt 95 napban számos meghibásodás történt. Ezeket Tarlós István kezdetben normális gyermekbetegségeknek titulálta. A sajtó hatalmas figyelemmel kísérte eddig a napi lebontásban is az M3-as vonalán 626 000 főt meghaladó utasszámmal üzemelő metró felújítását, és fokozott figyelem kísér minden meghibásodást is. Érthető és indokolt ez a figyelem, hiszen a tömegközlekedés szerte a világon veszélyes üzem. Legutóbb a belga közlekedési miniszter mondott le 2016-ban, mert a repülőtéri terrormerényletet követően kiderült, nem vette figyelembe a repülőtrerek biztonsági megerősítésére vonatkozó figyelmeztetéseket. Hazánkban is van precedens arra, hogy hogyan illik eljárni egy felelős vezetőnek: a 2008-as, 4 emberáldozatot követelő  monorierdői vonatbalesetet követően Szabó Pál közlekedési miniszter és Kamarás Miklós, a MÁV igazgatóságának elnöke is lemondott. A MÁV vezérigazgatója is le akart mondani, de az ő lemondását nem fogadta el a miniszterelnök.

No, de ki a felelős vezető?

A metrókocsi felújítás, és általában a budapesti tömegközlekedés ügyében több intézménynek kell együttműködni és együtt is kommunikálni: a legfontosabbak a BKV, az NFM és Budapest Főváros Önkormányzata. A BKV végrehajtó vállalat, így következetesen Bolla Tibor BKV-vezérigazgatót állítják ki minden esetben, ha bármifajta (negatív) esemény történik. Budapest Főváros Önkormányzata nevében (leginkább az eredményeket) Tarlós kommunikálja. A metrófelújításról ( a főváros javaslatai alapján) a metrókocsi felújításról is a kormány döntött, az 1468/2014. (VIII. 19.) számú határozatában. A határozat végrehajtásával megbízott fejlesztési miniszter, Seszták szinte meg sem jelenik a kommunikációban, nem találni friss cikkeket. Mindenesetre 2014-ben még személyesen egyeztett Tarlóssal.

Törődik valaki az utasokkal?

Nem igazán. Bár Bolla Tibor június 23-án tartott sajtótájékoztatóján elnézést kért az utasoktól az okozott kellemetlenségekért és ugyanez megismétlődik a a bkv.hu weboldalon olvasható “Sajtóközlemény az M3 felújított metrószerelvényekről” című közlemény zárlatában így:

Ezúton kérjük utasaink szíves elnézését az okozott kellemetlenségekért.

Ezt az elnézéskérést utolsó mondatként odabiggyesztették a közlemény végére, de a közleménynek nem koherens rése, hiszen sem a leadben (első bekezdésben), sem pedig a közlemény 2. vagy 3. bekezdésébe nem fért bele. Ez a megfogalmazás maximum a Facebook-posztba való, ha ritkítják a 81-es buszt délután 2 és három között, nem pedig egy olyan szituációra, amikor könnyedén pánik törhetett volna ki az utasok között.

Apropó, Facebook.

Árulkodó a BKV Facebook-oldalának tartalmi változása az utóbbi időben. Míg 2016-ban a metróbalesetekről is beszámoltak, mostanra balett és a Múzeumok éjszakája promója jelentik a friss híreket. Nem tudom igazolni, de emlékeim szerint lényegesen több panasz, illetve járatleállásról szóló info volt korábban a BKV oldalán. Ennek most semmi nyoma, szinte nincsenek is hozzászólások az újabb posztoknál (talán törlik a hozzászólásokat?). Egyedül a Vélemények szekció gyakázatosan alacsony, 2,1 -es értékelése jelzi, hogy az utasok bizony nem kimondottan elégedettek a budapesti közösségi közlekedés színvonalával. Szinte érthetelen számomra, hogy hogyan gyűlhet össze 311 vélemény, ha nincs komment az egyes posztokhoz.

Metrózó utasként mindenesetre a gyomrunk csomóban, ha a Tarlós István által 2017. március 20-án, az első metrókocsi üzembe állásakor tartott sajtótájékoztatón ígértek megvalósulnak. Aki nem emlékezne a rengeteg M3-as metrókocsi felújítással kapcsolatos ígéretre: a főpolgármester azt mondta, hogy 2018. júliusától a vonalon már csak a felújított szerelvények járnak majd.

Illusztráció: Antal Nimród Kontroll című filmjének képkockája, Budapest film

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

Egy tragikus halálesetről megszólalni cégként a nyilvánosság előtt: mindig nagy kihívás. Különös halálesetről, amikor még nem sokat tudunk, még nehezebb. Nézzük, hogyan sikerült a Young Pioneers Tours közleménye Otto Warmbier halálesetével kapcsolatosan.

Vannak olyan kommunikációs szituációk, amikor elkerülhetetlen egy cég megszólalása. Ilyen helyzetbe került Otto Warmbier amerikai egyetemista halála kapcsán az utazását szervező pekingi székhelyű cég. A 2008-ban alapított ügynökség fő specialitása az észak-koreai utak szervezése, de Csecsenföldre, Iránba, Kurdisztánba is szerveznek utakat különleges élményekre, speciális helyszínekre vágyó turistáknak. A nemzetközi szervezőgárdát az utazás szeretete, a nagy utazásszervező irodáktól való írtózás és a különleges helyszínek iránti vágy kovácsolta össze.

Üzletileg is jó piac a "hátizsákosok" kiszolgálása, világszerte. A charteres-buszos szervezett hordákat ugyanis sokan kerülik és bizony a XXI. században is  vannak olyan szegletei  McLuhan világfalujának, ahol a helyi nyelv és a helyi viszonyok ismerete nélkül nem biztonságos utazni. Csak a Young Pioneers az elmúlt években 8000 turistát vitt észak-koreai útra. Velük utazott a fiatalember Észak-Koreába, a bebörtönzés,  a tragikus haláleset nincs összefüggésben a céggel (vagy legalábbis nem tudunk ilyen összefüggésről).  

A cég helyzete speciális és kényes több szempontból is. Tekintettel kell lennie az üzleti érdekeire: a fogadó ország hivatalos magyarázatára és a küldő országok (elsősorban az USA) közvéleményére, illetve hatósági, orvosi véleményére is az adott esettel kapcsolatosan. Ezek pedig jelen pillanatban, Otto Warmbier bebörtönzésével és agykárosodásával, tragikus halálával kapcsolatosan rendkívül ellentétesek.

Nézzünk néhány kulcsszempontot, mi mindent kell figyelembe venni a cég első, halálesettel kapcsolatos megszólalásakor! Ezek az érzelmek, a felelősség, a reputáció védelme és a megnyugtatás. Az érzelmek kinyilvánítása rendkívül fontos: a megrendült közvélemény ezt várja a cégtől. Jogi szempontból elsődleges fontosságú, hogy a felelősség kérdése mielőbb tisztázott legyen. Szintén elvárás, hogy kifejezze a cég a tenni akarását, tehát valamivel tevőlegesen is ki kell nyilvánítani a cég elszántságát. Valami olyat, ami megnyugtatja a közvéleményt.  

És most nézzük a közleményt, melyet angol nyelven a Young Pioneers Tours Facebook-oldalán és a céges weboldalon tett közzé:

Our deepest sympathies are with Otto Warmbier and those who loved him. We had held onto hope that he might recover, and have the life that he should have had, but now those hopes are gone, and we too are reeling with the shock of a young man's life taken well before his time.

The devastating loss of Otto Warmbier's life has led us to reconsider our position on accepting American tourists. There had not been any previous detainment in North Korea that has ended with such tragic finality and we have been struggling to process the result. Now, the assessment of risk for Americans visiting North Korea has become too high.

The way his detention was handled was appalling, and a tragedy like this must never be repeated. Despite constant requests, we were denied any opportunity to meet him or anyone in contact with him in Pyongyang, only receiving assurances that he was fine. There has still been almost no information disclosed about his period in detention. Considering these facts and this tragic outcome we will no longer be organising tours for US citizens to North Korea. (forrás: Young Pioneers Tours)  Kiadás: 2017.06.20.

Minden mondata megérne egy-egy külön bekezdést, de ilyen részletes elemzés túlnőne egy poszt terjedelmén, így csak néhány fontos momentumra szeretném felhívni a figyelmet. 

1. Részvétnyilvánítás: nincs formális részvétnyilvánítás. Megjelennek a formális részvétnyilvánításban visszatérő nyelvi formulák (deepest, symphatie), de ennél több nem.

2. Felelősség kizárása: Kijelentik: semmi előzménye nem volt annak, hogy ilyen eset megtörténhet. Nemcsak a pillanatnyi üzleti érdek diktálja, hogy kommunikációjukban fontos szerepet kapjon ez az elem, hiszen jelen pillanatban az sem tudható, hogy a szülők esetlegesen beperlik-e őket.

3. Reputáció védelme: A cég beleszőtte a patikamérlegen kimért közleményébe, hogy ő megpróbált cselekedni (kereste a lehetőséget a találkozásra, érdeklődött a fogvatartott állapotáról). Ez a kommunikációs elem az aktivitását, az utasaiért aggódó és őket cserben nem hagyó utazásszervező képét igyekszik erősíteni.

4. Megnyugtatás: azért, hogy  nem fordulhasson elő hasonló eset,  nem szerveznek több utat amerikaiak számára Észak-Koreába.

Maga a közlemény megítélésem szerint nagyon jól sikerült, gondosan felépített és aprólékososan kidolgozott. Nyilván, belekötni mindig mindenbe bele lehet. De gondoljunk bele ebbe a tragikus történetbe: egy kalandvágyó egyetemista ellátogat egy az övétől nagyon különböző kultúrájú diktatúrájába egy extrém helyszínekre specializálódott utazásszervező koordinációjában. Az utazása végén egy plakát ellopásáért elfogják, nyilvános tárgyaláson kényszermunkára ítélik. Hónapokkal később kómában hazaküldik, meghalni. Ez olyan szituáció, amire egyetlen utazásszervezőnek nem lehet kommunikációs forgatókönyve.

Források: A kép forrása. Cikkek pedig  Warmbier death: Will people still travel to North Korea? és  Otto Warmbier, former North Korean detainee, dead at 22

Amivel még javítható lenne a kommunikáció:

 A Nyerj ingyenes utat Észak-Koreába című, lejárt promóciót azonnal le kellene szedni. Egyrészt lejárt, másrészt visszás. Gyakori hiba, hogy a céges weboldalon lévő normál, sales vagy marketing üzenetek nem illeszkednek az adott, tragikus kommunikációs szituációhoz.

Gyere vissza később a blogba, erről még írni fogok!

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

Élesítve: 2015. 10.08. 15.15.

Óráról órára tudunk meg egyre többet a Népszabadság ma reggeli bezárásának részleteiről. A futárokkal kikézbesített értesítések híre, a költözésnek álcázott manőver, a letiltott intranet és telefonok, a vezetőváltás, majd a reggel még elérhetetlen nol.hu -n egyszercsak élesedő, a változásokról szóló sajtóközlemény híre mindössze néhány órán belül  érte el a közvéleményt. Látszólag értelmetlen, ijesztő, a dolgok mélyére nézve azonban nagyon is tudatos példa statuálás zajlik. Ez nem a szerkesztőségnek, hanem a többi lapnak szól. Minden magyar újságírónak.

Gyerekkorom óta ismerem a lapot és máig követtem a Népszabadság sorsát, holmi ódon nosztalgiával fűszerezett kíváncsiságból. Szüleim falusi értelmiségiként előfizetői is voltak hosszú, hosszú évekig a lapnak. Bár ők már sajnos nem olvashatják, de a kamrából, a szekrényfiókok mélyéről egy-egy nevezetesebb lapszám mindig előkerül. Voltak a lapnak jobb és rosszabb korszakai is. Remek újságírók és kutyaütők is megfordultak a szerkesztőségben.

Óhatatlan a kérdés, miért ennyire brutálisan és ennyire csúnyán ért véget a Népszabadság 1956 óta tartó története. Az, hogy a lap tulajdonosváltás előtt áll, tudható volt, hónapok óta szó volt a lap ismételt eladásáról. Onnantól kezdve, hogy 2015 tavaszán az MSZP Szabad Sajtó Alapítványától a Mediaworks-portfólióba (a tulajdonos az osztrák Vienna Capital Partners) került, sokak sejtették, hogy ez csak egy rövid kitérő az "igazi' tulajdonos előrelépéséig. Idén nyáron aztán úgy tűnt, Mészáros Lőrinc lett a lap gazdája.

A nol.hu -n néhány órája olvasható közlemény így fogalmaz:

 

A Népszabadság jövője érdekében a Mediaworks menedzsmentje arra fog összpontosítani, hogy az iparági trendeknek leginkább megfelelő üzleti modellt találjon a lap számára. Ennek keretében a jövőbeli működés biztosítása céljából konzultációt kezdeményez az érintettekkel.

 A visszafogott és racionális közlemény egy része még igaz is lehet. Emögött azonban egy komoly, és a részletekből úgy tűnik, összehangolt és előre kitervelt forgatókönyv szerint zajlott le a Népszabadság bezárása.

Az akció szinte feleslegesnek tűnő mozzanatai: miért kellett összecsomagoltatni a dobozokat? Miért rendelték meg a pizzát? Miért tiltották le a telefonokat? Miért nem szerezték vissza a Facebook-admin jogot?

Miért ennyire váratlanul történt minden? Azért, hogy minden más lap, minden újságíró és médiamunkás megértse: nem menekülhet senki. Nincs maszatolás pénzügyi racionalizálással, nincs megértés és nincs könyörület: aki bármilyen módon túl mélyre ás, akármelyik pillanatban a porba hull. Csúnyán. Úgy, hogy zuhanó teste minden porcikája fájjon, úgy hogy soha többé ne állhasson fel. Nincs kímélet: fusson, ki merre lát, vagy kussonjon.

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

A kutyapárt kampányából a jó hírnevéért aggódó Fővárosi Vízművek nyerheti a legtöbbet. Most már tudják, hogy képtelenek hatékonyan és következetesen reagálni egy kommunikációs válsághelyzetre. Átkeretezni nem így kell. Ne a sajtónak üzengessenek, ne őket oktatgassák ki, hanem ENGEM, a fogyasztót segítsék információkkal, hiteles tájékoztatással. Nem jogászkodva. Ne kedélyeskedve.

Kedves Olvasó! Érdekel a cikk? Írj a vasdora@matrixpr.hu címre!

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére.

Szinte állandó vendégként költözött be a magyar tévénézők nappalijába Gyömrő város lemondott és tegnap éppen újraválasztott polgármestere az elmúlt héten. A kampányfinist Gyenes Levente remek érzékkel minél több képernyős megjelenési lehetőség szerzésére használta fel, így a TV2 több műsorában is feltűnt a választás előtti napokban.

Beszélgetett a Mokkában Szebeni Istvánnal augusztus 22-én, a Tényekben augusztus 23-án Pachmann Péterrel (A Jó Gyömrőn élni az adás 24. percénél), de mutatott be délelőtti műsorsávban recepteket is augusztus 25-én, méghozzá lecsót, gyömrői módra.

A volt és most már ismét, hatalmas többséggel megválasztott polgármester igazi városmarketing szakértőként, gourmand-ként, a városáért mindenre képes, tetterős, nagyszerű emberként jelent meg a műsorokban.

A meghívások apropóját egy blog nyári közönségszavazása adta. Az utazási blog szimpatikus, újságíró végzettségű írója személyes utazási élményeit teszi közzé népes rajongótábora lgnagyobb örömére. A http://mertutaznijo.cafeblog.hu/ bloggere június végén tette fel blogjában a kérdést: melyik Magyarország kedvenc kisvárosa az olvasók szerint. A szavazásra több mint 6000 szavazat érkezett. És bár a szavazást eredetileg a 16.000 lakosság alatti kisvárosoknak szánta, de 1002 szavazat annyira meggyőző volt, hogy az idén 17113 fős lakosságot számláló Gyömrőnek a blogger különdíjat adományozott (sic!).

Bár a  szavazás kiírója szerint tétje nem volt a szavazásnak, nyereményjáték sem kapcsolódott hozzá, mégis jött 6000 voks. Ráadásul olyan szívbőljövő, valós értékeket felvonultató megmérettetéssé vált, akkora fokú hitelesség társult hozzá, hogy méltónak találtatott a széles körű publicitásra. Ilyenkor megnyugszom, mennyire hírérzékeny a média kishazánkban: 1002 fő véleménye is elegendő az országos nyilvánosság eléréséhez. Nem is értem, vajon a győztes Tapolca miért nem használta ki jobban ezt a lehetőséget (mindössze egyetlen újságcikk lelhető fel a témában), a második helyezett Kőszeg (570 szavazat), illetve a harmadik Balatonfüred (529 szavazat) miért nem látta meg a szereplési lehetőséget a díjban.

Polgármester jelöltek! Használjátok ki médiát! Ha lassan is (az eredmények már július végén meglettek), de be lehet kerülni a médiába! Ráadásul éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, hiszen Gyenes Levente kiválóan építette személyes márkáját (ki emlékszik már a Blikk meztelen fotóira a Pucér nőről szippantott fehér port a gyömrői polgármester – 18+ örökbecsű trash-hírére, számlagyáras, jogerős nem letöltendő börtönbüntetésre), alkalmas és magabiztos városvezetőként mutatkozott a műsorokban, éppen az időközi választás előtti napokban.

Egy blogszavazás, néhány buzdító megosztás a közösségi médiában és (dobpergés): lehettek a legvidámabb falu, vagy a legkedvesebb kisközség, esetleg a legrokonszenvesebb nagyváros! És akkor nincs megállás: a gondosan megstylingolt külsőhöz illeszkedő városvezetői karizma (ne feledjétek, mindez fejleszthető, elsajátítható!) garantált siker, választáshoz, újraválasztáshoz egyaránt.

Kép forrása

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.