Élesítve: 2015. 10.08. 15.15.

Óráról órára tudunk meg egyre többet a Népszabadság ma reggeli bezárásának részleteiről. A futárokkal kikézbesített értesítések híre, a költözésnek álcázott manőver, a letiltott intranet és telefonok, a vezetőváltás, majd a reggel még elérhetetlen nol.hu -n egyszercsak élesedő, a változásokról szóló sajtóközlemény híre mindössze néhány órán belül  érte el a közvéleményt. Látszólag értelmetlen, ijesztő, a dolgok mélyére nézve azonban nagyon is tudatos példa statuálás zajlik. Ez nem a szerkesztőségnek, hanem a többi lapnak szól. Minden magyar újságírónak.

Gyerekkorom óta ismerem a lapot és máig követtem a Népszabadság sorsát, holmi ódon nosztalgiával fűszerezett kíváncsiságból. Szüleim falusi értelmiségiként előfizetői is voltak hosszú, hosszú évekig a lapnak. Bár ők már sajnos nem olvashatják, de a kamrából, a szekrényfiókok mélyéről egy-egy nevezetesebb lapszám mindig előkerül. Voltak a lapnak jobb és rosszabb korszakai is. Remek újságírók és kutyaütők is megfordultak a szerkesztőségben.

Óhatatlan a kérdés, miért ennyire brutálisan és ennyire csúnyán ért véget a Népszabadság 1956 óta tartó története. Az, hogy a lap tulajdonosváltás előtt áll, tudható volt, hónapok óta szó volt a lap ismételt eladásáról. Onnantól kezdve, hogy 2015 tavaszán az MSZP Szabad Sajtó Alapítványától a Mediaworks-portfólióba (a tulajdonos az osztrák Vienna Capital Partners) került, sokak sejtették, hogy ez csak egy rövid kitérő az "igazi' tulajdonos előrelépéséig. Idén nyáron aztán úgy tűnt, Mészáros Lőrinc lett a lap gazdája.

A nol.hu -n néhány órája olvasható közlemény így fogalmaz:

 

A Népszabadság jövője érdekében a Mediaworks menedzsmentje arra fog összpontosítani, hogy az iparági trendeknek leginkább megfelelő üzleti modellt találjon a lap számára. Ennek keretében a jövőbeli működés biztosítása céljából konzultációt kezdeményez az érintettekkel.

 A visszafogott és racionális közlemény egy része még igaz is lehet. Emögött azonban egy komoly, és a részletekből úgy tűnik, összehangolt és előre kitervelt forgatókönyv szerint zajlott le a Népszabadság bezárása.

Az akció szinte feleslegesnek tűnő mozzanatai: miért kellett összecsomagoltatni a dobozokat? Miért rendelték meg a pizzát? Miért tiltották le a telefonokat? Miért nem szerezték vissza a Facebook-admin jogot?

Miért ennyire váratlanul történt minden? Azért, hogy minden más lap, minden újságíró és médiamunkás megértse: nem menekülhet senki. Nincs maszatolás pénzügyi racionalizálással, nincs megértés és nincs könyörület: aki bármilyen módon túl mélyre ás, akármelyik pillanatban a porba hull. Csúnyán. Úgy, hogy zuhanó teste minden porcikája fájjon, úgy hogy soha többé ne állhasson fel. Nincs kímélet: fusson, ki merre lát, vagy kussonjon.

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.