Szinte mestermű a Magyar Nemzet Vida Ildikóval készített szerda reggeli lapszámában közölt nagyinterjúja. Talán már napok óta előkészítették, talán csak tegnap délután dobta össze a kommunikációs stáb, de jó munkát végeztek, az interjú, a hozzá tartozó körítés szinte a mestermű kategóriájába sorolja az interjút. Kiváló példa, tegye el minden cégvezető, és használja fel erényeit, ha iszonyatosan sarokba szorított helyzetből kell kitörni egyetlen huszárvágással.

Nyilván a műhelytitkokra kíváncsi mindenki (és bevallom, jómagam is örömmel részt vettem volna ebben a projektben). Őszinte lelkesedéssel tölt el, hogy ez egy rendes munka, a körülményekhez képest jól odatette a csapat azt, amit tehetett. Rendesen felöltöztették, rendesen befotózták, odaültettek egy jó nevű újságírót, a legtöbb eddig, levegőben lógó kérdésre pedig szépen megkomponáltan, szinte könnyed eleganciával válaszolgat Vida Ildikó. Csillagos ötös.

Lenne.

De csillagos ötöst nem szokás bemagolt versért adni, csak az értő versmondásért.  

Vida Ildikó nem túl szerepel sokat. Nem is kell neki. Egy rengeteg adminisztratív feladattal leterhelt, iszonyatosan preciz működésre kondicionált háttérszervezet első embere nem elsősorban a közvéleménnyel, hanem a szakmával, a szakmai sztenderdek felett őrködő munkatársaival kell, hogy jól szót értsen. Ezért is égett bele az RTL Klub ominózus bécsi felvétele alapján annyi ember fejébe: Vida Ildikó nyers, flegma, lerázós, unott.

A Magyar Nemzet -interjú tudatosan ezt a képet próbálja meg felülírni, szinte iskolás erőltetettséggel. Ez az interjú túl steril lett. Jól tette Vida Ilikó, hogy fölvállalta a tagadhatatlant. Jól tette, hogy szépen végigülte a sminket. Remek a nyílt kérdés- egyenes válasz technika, egyensúlyban van, nem tűnik alákérdezésnek, megmarad az újságírói szerep. A válaszok engedik érvényesülni az interjúalany emberi vonásait, igyekszik az interjú megismertetni az olvasót a NAV -elnök gondolkodásmódjával.

De a kék túl sok. Mint minden szín, a kék is üzen. Nyugalmat, nyíltságot, igazságot, reményt, a biztonságot, sőt, a mennyei hatalmat. A kék magának Szűz Máriának a színe.Ezt túlzásnak tartom. Őszintétlenné teszi az egész interjút. A fotó minden négyzetcentiméterre kiszámított kompozíciója fölösleges túlzás.

A mestermunka elkészítéséhez még életszerűbbé kell  csiszolni az összetevőket és egy eszményített ideál helyett a hús-vér vállalatvezetőt bemutatni. Ehhez egy megkomponált interjú kevés, ehhez be kell ülni esti háttérműsorba, telefoninterjúk sorát kell adni, újabb és újabb újságírók kérdéseire kell reagálni. Ennyi kék blézer nem áll senki gardróbjában. És amit Vida Ildikónak mondania kell, annak zöldben, szürkében és bordóban is működnie kell.