Pintér Dániel Gergő a public relations fiatal generációjának meghatározó képviselője. Kérlelhetetlen maximalizmusával és sokoldalúságával nehéz lenne felvenni a versenyt. Kríziskommunikációs portrésorozatunk második részében ő mesél szakmai kihívásairól.

Rengeteg energiát fektetsz a tanításba, az írásba, a folyamatos szakmai fejlődésedbe. Pontosan hány órát dolgozol egy nap és hogyan bírod ezt a nagyon erős pörgést?


PDG: Mivel alapvetően nem tanárként vagy társadalomkutatóként definiálom magam, hanem PR-stratégaként, ezért az oktatási, publikációs vagy kutatási tevékenységek a főállásom, a Média 2.0 és a saját vállalkozás mellé jönnek túlóraként. Az elmúlt hat évben heti hét napos munkaheteim és 12-16 órás munkanapjaim vannak, ennek ellenére szerencsés vagyok, mert tényleg mindenre, - hobbira, családra, szociális kapcsolatokra és utazásra - is jut időm.

Ezt hogyan csinálod?

PDG:Egyrészről próbálom kitörölni az önmenedzselésből a határidő fogalmát és azt az energiát, amit a feladatok ütemezésére, beosztására fordítanék, inkább az azonnali megoldásukba ölöm. Másrészről inkább elvégzett feladatokban, nem belefektetett munkaórákban mérem a hatékonyságomat és a mindennapjaimból kíméletlenül kiszedek mindent, ami munkamímelés, üresjárat vagy önbecsapás. Harmadrészről pedig bár ritkán pihenek, ha mégis, azt igyekszem teljesen a külvilágtól elzárva tenni; szellemileg és spirituálisan akkor csakis a feltöltekezésre koncentrálok. Ez utóbbiban sokat segít a sport, a főzés és a különböző önkéntes, CSR-projektek. Végső soron Konfuciusznak igaza van: ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szenvedélyes szerelemmel szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.

Mind az akadémiai, mind a versenypiaci közegben otthonosan mozogsz. Hogyan hat egymásra ez a két közeg és a különböző tevékenységeid?

PDG: Az elmúlt évek legnagyobb kihívása volt elérni, hogy a különböző munkakörök ne gyengítsék, hanem hatékonyan támogassák, hitelesítsék egymást. Az akadémiai közeg elsősorban a tudásom letisztításában, strukturálásában és kontextualizálásában segít, de rengeteget köszönhetek a diákjaimnak is, akiknek a visszajelzései hajszálpontos tükröt tartanak elém. A munka világa pedig a pragmatikus hozzáállást, az önkritikára való fogékonyságot és projektszemléletet teszi hozzá az egyetem teoretikus mélységéhez.

Mivel a válságkezelő szakmában szerintem kifejezett előny a „dobozon kívüli gondolkodás” készsége és hasznos, ha az ember minden problémát több különböző nézőpontból és eszköztárral képes megvizsgálni, így hiszek az ilyen egymást támogató párhuzamosságok sikerében. A rengeteg ember és szituáció, amivel nap mint nap találkozom, nemcsak folyamatosan alakítanak, de számos lehetőséget is rejtenek magukban. Mivel a felmerülő ötletek felhasználási területe igen tág, ezért próbálom a lehető legtöbb ismeretet szivacsként magamba szívni és elraktározni, hiszen sosem lehet tudni, hogy később nem pont abból a csírából fog-e kinőni egy kommunikációs projekt, tanulmány vagy egy előadás. Ehhez elsősorban a multitasking és szervezési készségeimet kellett erősítenem. Alapvetően próbálok Hosszú Katinka módszeréhez hasonlóan én is folyamatos versenyszituációkban, éles helyzetekben "edzeni".



Jelenleg is dolgozol a doktori disszertációdon.Mi a pontos témád, és miért pont erre esett a választásod?

PDG: Doktori kutatásomban az internet és a közösségi média kríziskezelésre tett hatását vizsgálom. Ez elsősorban két tendencia köré épül: egyrészről pusztán a kommunikációtechnológia fejlődése és a médiahasználati szokások változása számos olyan „új típusú” szituációt generál, amiből néhány éve még nem lett volna válság; másrészről pedig a „klasszikus”, intézményekhez köthető krízishelyzetek kezelésének a logikája is megváltozik, komplexebbé válik az információs társadalomnak és a fokozott online jelenlétnek köszönhetően. Előbbire jó példa lehet akár Clinton email-botránya vagy a BKK elektronikus jegyrendszerének bevezetése körüli hibák, utóbbi pedig tendenciák hosszú sorát foglalja magába a felhasználók által generált tartalmak szerepének megnövekedésével kezdve a crowdsourseingban rejlő lehetőségeken át az issue management és piackutatás módszertanának megváltázásáig jutva.

A választásomat versenyszektori oldalról elsősorban a téma időszerűsége, piaci értéke motiválta, akadémiai oldalról pedig a szakirodalom és empirikus kutatások relatíve alacsony száma, valamint hogy a kommunikációs aspektusok szervesen fonódnak össze más diszciplínákkal, menedzsmenttel és szociálpszichológiával is. Ezek együttese izgalmas módszertani kihívásnak tűnik, a megközelítés pedig egyaránt gyümölcsöző lehet gyakorlat és elméletalkotás számára.

Hogyan látod, a mai magyar média és politikai viszonyok közepette milyen esélyei, lehetőségei vannak a kríziskommunikációs látásmódnak?

PDG:Hát elemezni- és megoldani való helyzetet adnak bőven. (Nevet) Komolyra fordítva a szót, vannak elszomorító jelek, amiket ki kell mondani, amikkel szembe kell nézni, és amik fényében akár sürgős továbbképzésre kell adni fejünket. Ma már szinte lehetetlen leválasztani a kríziseket az aktuálpolitikáról és ezzel sok szakember nem tud, vagy nem akar mit kezdeni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hazai média- és hirdetési piac szuverenitását veszélyeztető tényezők miatt beszűkült a csatornák száma, sokkal több lett az irányított eszköz, érthetővé válik, hogy egy objektív, semleges szakértői nézőpontnak mennyivel nehezebb most megszólalni, mint pár éve. Azt is érdemes észrevenni, hogy miközben a PR- és marketing szakma egyre inkább kommercializálódik, aközben még mindig keresi az identitását; az egységes érdekképviselet és értékalapú módszertanfejlesztés gyakran hiányzik, vagy nem jól működik. Ezt a negatív tendenciát az is támogatja, hogy bizonyos kapcsolódó munkakörökben érezhetően nő a dolgozók szervilitása és az etikai normák, szakmai benchmarkok is lazábbak, mint néhány éve.

Nyugtass meg, azért vannak bíztató jelek is?

PDG: Hogyne, miközben egyre több felsőoktatási intézményben vagy független képzésben kerül bele a tananyagba a kríziskommunikáció, aközben egy meghatározó szakemberi gárda elkezdett felzárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz és szakmai konferenciákkal, tematikus kiadványokkal, üzleti tréningekkel próbálja folyamatosan fejleszteni a terület módszertanát. Ezt a tendenciát a hazai szaklapok, sőt, már a mainstream média is észrevette, így egyre többünket kérnek fel szakérteni a közérdeklődésre számottartó esetek kapcsán.

Mindazonáltal az esélyek, lehetőségek latolgatásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni tényezőket, motivációkat sem, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen definiáljuk saját magunkat és a tevékenységünket. A jövőben egyre nagyobb értéke lesz a megelőzésnek, úgyhogy elsősorban azoknak a szakembereknek lesz több munkájuk, akik egy válság- és problémaérzékeny intézményi feltételrendszer kialakítására specializálódtak. Tapasztalataim szerint nő az igény a válságkommunikációs tréningekre, szakértői elemzésekre és tanácsadásra is. Azoknak a szakembereknek viszont még várniuk kell – legalábbis Magyarországon - , akik elsősorban reagálásban, a veszélyes helyzet eszkalálódását követő éles helyzetek kezelésében jók. A hazai vállalati gyakorlat sajnos egyelőre még azt mutatja, hogy a posztkrízis fázist általában erőből és saját erőforrásból próbálják megoldani a cégek, amiből gyakran egyenesen következik a kudarc is.


Sok helyen találkozni a neveddel, a publikációiddal mostanában. Melyik szereplésedre, felkérésre vagy a legbüszkébb?

PDG:Ha minden jól megy, ősszel fog megjelenni egy hosszabb esettanulmányom egy nemzetközi társadalomtudományi folyóiratban, ami az összeesküvés-elméletek válságkezelésre tett hatását vizsgálja a körúti robbantás kapcsán. Komoly kutatómunka volt sok kudarccal, amiből sokat fejlődtem. Nyilván az én életkoromban még az ember annak is örül, ha főműsoridőben beszélhet – és relatíve kevés ostobaságot mond  - a tévében, vagy ha az MPRSZ kríziskommunikációs tagozatának a vezetője felkéri, hogy legyen a társszerzője az ország első krízistérképének. Az Ötven Tehetséges Magyar Fiatal Programba való bekerülés is jó visszaigazolás volt, de mivel maximalistaként mindenben a konstruktív lehetőséget, a változásra való esélyt keresem, így elsősorban ezeket is a közben felszínre jött hiányosságaim felől közelítem meg. Büszke is inkább azokra a ritka pillanatokra vagyok, amikor sikerül valamilyen értékalapú, társadalmilag felelős szemléletet átadni. Az elmúlt időszakban több személyes tragédia kapcsán próbáltam támogatni az áldozatok traumafeldolgozását, de egy nagyobb rebranding kampány is sikerrel lezárult. A megrendelői elégedettség a legfőbb motiváció számomra, ebben az értelemben pedig a diákjaimra éppen úgy tekintek, mint a piaci szereplőkre.

Van-e olyan kríziskommunikációs álomprojekted, amibe akár ma belevágnál?

PDG: Egy nemzetközi válsághelyzet szimulációs tesztjébe és a külföldi séma hazai gyakorlatra való átültetésébe akár azonnal. Bizonyos szolgáltatásoknál célszerű meghatározott időközönként lemodellezni egy konkrét balesetet; ellenőrizni, hogy minden munkatárs tudja-e, hogy mi a dolga és jól végzi-e azt, valamint hogy a válságkezelés tárgyi, kommunikációs és menedzsment feltételei adottak-e. Ez Magyarországon még nem bevett gyakorlat, pedig ahogy az Aquaworld-baleset is mutatja, a válságszimulálás során nemcsak komoly biztonságtechnikai hibákra derülhet fény, de akár emberéleteket is menthet.

Névjegy:

Pintér Dániel Gergő a Metropolitan Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktat, PR-stratégaként és válságkommunikációs szakértőként dolgozik. A Média 2.0 alapítójaként és a PRopozitor Kft. társtulajdonosaként kommunikációs kampányok tervezéséért és kivitelezéséért felel. A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének kommunikációs vezetőjeként pedig elhivatott tudománynépszerűsítő. Dániel PhD. abszolutóriumát a Műegyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén szerezte, kutatási területe a krízismenedzsment, mely témában rendszeresen nyilatkozik is a hazai médiában. A Magyar PR Szövetség és a Magyar Kommunikációtudományi Társaság Tagja, az ország első kommunikációs meetup-sorozatának egyik házigazdája. Szabadidejében legszívesebben önkéntes munkát végez vagy gasztro-élvezeteknek hódol. Szenvedélyes erőemelő és utazásfanatikus.

Érdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

Többet szeretnél tudni a kommunikációs krízishelyzetekről? Gyere el kiscsoportos tréningünkre!

Jelentkezés, bővebb info a Kríziskommunikáció alapjai tréningről.