A mai felpörgött világunkban bizony nagyon ódivatúvá vált az alaposság. Valaki elköhinti magát, hajlandó kamera elé állni -és máris hír lehet az állításaiból. Akár állítólagos, akár valós egy hír.
Rágalmazottként viszont rendkívül körültekintően kell eljárnunk, ha úgy véljük, rágalmazás célkeresztjébe kerültünk. Hiszen a bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás nem rágalmazás! A képen látható pletykálkodás pl. nem minősül rágalmazásnak, bármennyre is kellemetlen dolgokat, bármekkora ordas hazugságot állít is valaki valakiről.
Először egy összegzés a Büntető Törvénykönyv(Btk.) 179. paragrafusáról. A rágalmazás tényállása az ember jóhírnevének, társadalmi megbecsülésének büntetőjogi védelmét teremti meg. A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.
TÉNY állítása vagy híresztelése:
A tényállítás személyes tapasztalaton, meggyőződésen alapuló (vagy ilyen látszatot keltő) közlés arról, hogy a múltban létezett vagy a jelenben létezik valamilyen esemény vagy történés. A tény híresztelése a más által tett tényállítás továbbadása, míg a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata azt jelenti, hogy az elkövető a valóságnak olyan jellemzőjét emeli ki, amelyből logikailag meghatározott tényre (eseményre, történésre) lehet következtetni.
Valakiről, más előtt:
A tényállításnak, a tény híresztelésének vagy a tényre közvetlenül utaló kifejezés használatának a sértettől különböző, más személy előtt kell történnie (tehát nem valósul meg rágalmazás, ha csak sértett szerez tudomást a becsület csorbítására alkalmas közlésről).A rágalmazás sértettje lehet természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet is. A büntetőjogi védelem mindenkit megillet, életvitelétől, tulajdonságaitól függetlenül, de a közéleti szereplőknek nagyobb mértékben kell elviselniük a kritikai megnyilvánulásokat. Elkövethető szóban, írásban, sőt akár rajzos, képes ábrázolással is. Nagy nyilvánosság előtt történik az elkövetés, ha nagyobb, vagy előre meg nem határozható számú személy előtt valósul meg, vagy a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz vagy sokszorosítás útján történik.
Büntetési tétele egy évig terjedő szabadságvesztés. Ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el, a büntetés két évig terjedő szabadságvesztés lehet. A rágalmazás elkövetője nem büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát bebizonyítja. A valóság bizonyításának azonban csak akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta (tehát közérdek vagy jogos magánérdek bizonyítottsága hiányában akár való tény állítása, híresztelése stb. is bűncselekmény lehet).
Rágalmazás esetén csak magánindítvány alapján indulhat büntetőeljárás, a vádat a sértett, mint magánvádló képviseli. A magánindítvány előterjesztésének határideje 30 nap. A 30 napos határidőt a jogszabály a sértettnek a bűncselekményről való tudomásszerzéséhez köti. A tudomást szerzés nem jelenti a név, egyéb azonosításra szolgáló adatok ismeretét, elegendő, ha az ismert adatok alapján az elkövető személye megállapítható. Lehetősége van a jogosultnak ismeretlen személy ellen is magánindítványt előterjeszteni. Azt az elévülési időn belül (és a tudomásszerzéstől – mely lehet esetleges „magánnyomozása" eredménye – számított 30 napot megtartva) megteheti.
Bár a büntetőeljárás megfontolására 30 nap áll a megtámadott cég vagy személy rendelkezésére, a rágalmazás ellen a legjobb módszer a gyorsaság. Hiszen a rágalmazó érdeke éppen az, hogy valótlanságokkal felhívja magára/ a cégre a figyelmet. Minél tovább mondhatja a magáét, annál nagyobb kárt okoz a márka/ cég jó hírnevében.
A kép forrása itt.
