Hogyan kommunikáljunk tragikus balesetet?
2017. augusztus 03. írta: Vas Dora

Hogyan kommunikáljunk tragikus balesetet?

gyaszolokkal-kommunikalni.jpgA Pizolit Kft. ügyvezetőjének, Czakó Tibornak a kommunikációs ámokfutása késztetett arra, hogy a veronai buszbaleset egy fontos eleméről írjak a blogban.

Először is, le kell szögezzem, iszonyatosan nehéz lehet minden érintettnek, a gyászolóknak, a túlélőknek, a családtagoknak, barátoknak. A Pizolit Kft. ügyvezetője és dolgozói, szerződött partnerei és utasai is beletartoznak ebbe az érintetti körbe. Rengeteg fájdalom, tehetetlen düh, veszteség az, amit átéltek. Egész Magyaroszág megrendült a tragédiát követően.  Az, hogy hónapokkal a busztragédiát követően még mindig forrnak az indulatok, nem könnyíti meg a hozzátartozóknak a továbblépést, a gyászmunka elvégzését.

A gyászról

Polcz Alaine, Pilling János, Hegedűs Katalin, Singer Magdolna munkássága sajnos kevesek körében ismert. Pedig a tanatológia, a halál és a gyász megismerése és megértése nagyon fontos. A normál gyászfolyamatot a magyar tanatológia egyik legnagyobb szaktekintélyként elismert Dr. Pilling János A gyász lélektana című írásából is ismerhetjük. A hirtelen, például egy ilyen tragikus balesetben elhunytak hozzátartozói ráadásul nem egy normál gyászfolyamatot, hanem a szakirodalom szerint patológiás gyászfolyamatot élnek meg. Számukra már a veszteség elfogadása is nehéz. Ráadásul a haláleset körülményeinek tisztázatlansága tovább nehezíti a gyászolók gyászmunkáját.

A veszteség átélése, akár megosztjuk, akár „magunkba zárjuk”, mindenképpen más bánás-
mód, más mérce alá helyezi a gyászolót. E megkülönböztetett figyelmet, ahogy már említet-
tem nem szabad hirtelen és túl korán elvenni a gyászolótól, de a „kiváltságok” hosszan tartása
is bénítóan hathat a gyász folyamatára. Az életben „maradás” és a jövő átélése ugyanis
megköveteli a „gyászruha” oltalmának elengedését. Kárpáty Ágnes: A gyász szociológiája

Hogyan kellene kommunikálni egy tragikus balesetet követően egy cégvezetőnek?

Az együttérzés, a megfelelő érzelmek közvetítése nagyon fontos, ezért a legalapvetőbb elvárás minden helyzetben. Itt egyéni mérlegelésnek nincsen helye, a részvétnyilvánítást és a megrendültség kifejezését nem lehet “letudni” egy-egy gesztussal. Minden megszólalást ezzel kell kezdeni és ezzel kell zárni.

Az általános, emberi erkölcsi normák alól nem mentesül a Pizolit Kft. tulajdonosa sem, függetlenül az általa átélt komoly traumától. Mert ő is átélt traumát, nem közvetlen hozzátartozóját veszítve el, hanem a cége egy darabkáját. A magyar kkv-cégvezetők (és Czakó Tibor ebbe a körbe tartozik) rendkívül erős érzelmi kötődéssel viseltetnek a cégük iránt. Sok -sok év munkája, lemondása és küszködése benne van a cégépítésben. Czakó Tibor ráadásul évtizedek óta építi a cégét. Szinte összenőtt vele. Ez a rendkívül szoros kötődés (a cég= Czakó Tibor) megfigyelhető a cég weboldalán is. Ha megnézzük a Verona/Aktuális menüpont szövegezését  itt E/1-ben olvashatunk egy rosszul sikerült TV-szereplés utáni monológot, amiben dátum, megszólítás, aláírás nélkül mondja el álláspontját az alvási apnoéról.

Sajnos, többször tapasztaltam már magyar cégvezetőknél, milyen hatalmas teher ez a nagyon erős érzelmi kötelék, ami a cégükhöz fűzi őket. Ha a cég krízishelyzetbe kerül, ez az érzelmi érintettség rendkívül erős gátként lép fel. Gátolja a helyes döntéseket, megakadályozza a józanságot, szinte személyes sértésként élhet meg a cégvezető a céggel kapcsolatos vizsgálatot, elmarasztalást, negatív híreket. Ez a bénító érzelmi kötődés akadályozza meg szerintem a Pizolit ügyvezetőjét is abban, hogy érző emberként viselkedjen.

Dicséretes, hogy Czakó Tibor vállalja a nyilvánosságot, beül TV-műsorba, nyilatkozik. Szintén nagyon jó hozzáállás, ha ugyan késve is, de találkozott a hozzátartozókkal. Magyarországon sokkal gyakoribb, hogy a cégvezetők eltűnnek a nyilvánosság elől, elzárkóznak a párbeszédtől. Azonban nem elég a nyilvánosság felvállalása, a hozzátartozókkal való párbeszéd, a párbeszéd minősége, a megnyilvánulások hangneme rendkívüli jelentőségű minden krízishelyzetben. Egy ekkora, megrázó és felkavaró tragédia esetén pedig egyenesen bűn, ha részvéttelen, arrogáns és agresszív hozzáállással keserítik tovább a tragédiában érintetteket a gyászmunkájukban.

A cégvezető  a benne dúló dühös erőt, és a tragédia hatalmas közérdeklődése által teremtett figyelmet sokkal jobban ki tudná használni álláspontja hitelesítésére, ha képes lenne odafigyelni bárki másra. Nagyon nehéz érzelmi helyzet ez: sokan vádolják, sokan tartják felelősnek a történtekért. De az általános és örökérvényű erkölcsi tartást egy ennyire nehéz kommunikációs és érzelmi, üzleti helyzetben sem veszíthet el egy felelős cégvezető. A magatartásával ugyanis elsősorban a gyászolókat sérti, de rossz példát is mutat. Sértődöttségből, arroganciából, részvéttelenségből ugyanis sem megértést, sem elfogadást nem lehet elérni. Ahhoz hitelesen kell kommunikálni, még olyan helyzetben is, amikor megszólalni is nagyon nehéz.

 

krizispr-blogertesito-p.jpegÉrdekelnek a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozz fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapod legfrissebb posztjainkat kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.

 

Többet szeretnél tudni a kríziskommunikációról? Gyere el a Kríziskommunikáció alapjai tréningre!

A bejegyzés trackback címe:

https://krizispr.blog.hu/api/trackback/id/tr6912710982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.