Egy éve állt le a MALÉV
2013. február 03. írta: Vas Dora

Egy éve állt le a MALÉV

Rég volt, igaz sem volt, amikor 11 évesen először repültem, egy MÉH-gyűjtésben elért őrületes győzelmet követően. Apám erdész volt, a határt járta állandóan. Egyik útján, a Szenesben talált rá egy többszáz kilós rozsdásodó, kidobott vashulladékra. Volt olyan szemfüles és erős is, hogy megoldotta a szállítást. Az osztályom így megyei elsőként delegálhatott egy potsdami nyereménytáborba.

A repülés élménye überelt mindent. Überelte Hansot, aki legalább olyan magas volt, mint én. Überelte a berlini városnézést, pedig még sosem jártam igazi nagyvárosban. Überelte az éjszakai fogkrémpartykat, amit a budapesti pajtások számomra szemérmetlen bátorsággal abszolváltak mindenfajta újabb és újabb kilátásba helyezett táborvezetői bünetés ellenére. Az első repülés élménye máig elkísért. MALÉV -géppel utazhattam, akkor, életemben először. 

malev_csod_krizispr_1.jpgMa egy éve, hogy a MALÉV gépei örökre a földön maradtak. Nemcsak a nemzeti légitársaság utasai, dolgozói számára emlékezetes nap ez, hanem mindenki számára, aki csak egy picit is figyelte az eseményeket akkortájt Magyarországon.           (kép forrása: hirado.hu)

Számos blog emlékezik meg ma az egy éves évfordulóról. Mivel kríziskommunikációs szempontból is érdekes a MALÉV-sztori, így álljon mementó gyanánt a vezérigazgató reggel 6.00-ra keltezett "tájékoztató levele".

Maga az írásmű formailag ugyan valóban levél formában íródott, de szomorú pátosszal teljes. Már maga a levél felütése, a "fejünk felett gyülekező felhők" is inkább a képes beszéd fennköltségét idézik, mintsem a tárgyilagos tájékoztatást.

A levél (bár formailag a munkatársaknak címeződött) az egész magyar közvélemény számára elérhetővé vált, hiszen pár órán belül minden hírcsatorna részben vagy egészben lehozta a levelet. Az erős érzelmesség (többes szám első személyben  való megfogalmazások, "a fájdalom elmondhatatlan", életünk értelme volt", nincs végszavam" ) még most, kívülállóként is megérintenek egy év távlatából. A tájékoztató levél sokkal inkább egy halotti búcsúzó, megrendült és megrendítő. A bensőséges megszólítás, a tegeződés családiassága még meghittebbé, még fájdalmasabbá teszi a szöveget, hiszen így bevon minden olvasót a veszteség szomorúságába. Ezzel nemcsak a kollégák, hanem a teljes magyar közvélemény számára is átélhetővé, közvetlenül megfoghatóvá válik a veszteség.

Nem ismerem a volt vezérigazgatót, nyilván, azt sem tudhatom, valóban ő fogalmazta-e meg ezeket a sorokat. De azt vélelmezem, hogy ő volt az, aki fél éjszaka érlelte a gondolatait. Ha ezt kiadja egy munkatársának, az nem tér el ennyire a megszokott sablonoktól, a tájékoztató levél nemcsak formailag, de tartalmában is tárgyilagosabb lett volna.

Az írásmű szép. Méltó befejezés egy olyan vállalat első emberétől, amelyhez sok ezer, sok tízezer honfitársunk kapcsolja életének egy?-két?- száz? felejthetetlen élményét. 

TÁJÉKOZTATÓ LEVÉL A MALÉV LEÁLLÁSÁRÓL

 

Tisztelt Munkatársaim! 

Tegnap még bíztunk abban, hogy a fejünk felett egyre gyorsabban gyülekező felhők eloszlanak. A Malév összes munkavállalója, köztük a menedzsment is reménykedett abban, hogy egy magánbefektető segítségével új lapot nyithatunk. 

Ma reggel sajnos azonban bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottunk, és aminek elkerüléséért mi is és Önök is egytől-egyig – azáltal, hogy munkájukat eddig a pillanatig kitartóan és becsülettel végezték- mindent megtettünk. Az utolsó pillanatig még volt egy leheletnyi remény az üzemeltetés folytatására, sokáig az utasok bizalma is töretlen volt, de az utóbbi napokban megjelent információk hatására a szolgáltató partnerek elvesztették bizalmukat, és egyik napról a másikra elkezdték előre kérni szolgáltatásaik kifizetését. Ez olyan mértékben gyorsította fel a pénzkiáramlást, hogy mostanra tarthatatlanná vált a helyzetünk.

Mindezeket figyelembe véve, mély sajnálattal kell tájékoztatnom benneteket arról, hogy az Igazgatóság úgy döntött, a kár minimalizálása érdekében ma reggel 06.00 órakor elrendeli légitársaságunk, a Magyar Nemzeti Légitársaság üzemszerű működésének beszüntetését. Ennek értelmében február 3., 06.00 órától, 66 évnyi csaknem folyamatos működés után, többet nem szállnak fel a Malév repülőgépei. 

A fájdalom elmondhatatlan, amit most érzünk. Sokan szinte gyerekként kerültünk ide, vannak, akiket csak rövid ideje ejtett rabul a kerozin gőze. Úgy érzem, mindannyiunk nevében mondhatom, életünk értelme volt ez a cég. Generációk dolgoztak itt és most családok élete fordul fel egy csapásra, a Malévban élt életünk lezárul. Nincs végszavam, nehéz búcsúzni. 

Kívánok minden munkatársamnak, barátomnak erőt, bízva abban, hogy szükség és anyagi forrás lesz egyszer még egy másik, nemzeti légitársaság létrehozására, ahol a Malévnál felhalmozott szakértelmet, elkötelezett munkavállalókat keresnek majd. 

A Malév Zrt.-s kollégák munkaviszonyáról, még ma az intraneten és e-mailen adunk tájékoztatást. 

Üdvözlettel, 

2012. február 3. 06.00 Óra 

Limburger Lóránt 
vezérigazgató

A bejegyzés trackback címe:

https://krizispr.blog.hu/api/trackback/id/tr695059991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.