Ki ne legyen kríziskommunikátor?
2012. november 01. írta: Vas Dora

Ki ne legyen kríziskommunikátor?

A legbiztosabb út a kríziskommunikátor felkérésére, ha egyszer már jól rápacsált a cég/cégvezető. Egy start-up vállalkozásokba fektető életművészt kérdeztek néhány hete az Internet Hungary-n, honnan tudja előre, hogy mibe érdemes befektetni. Azt válaszolta, tönkrement már kétszer, és így van gyakorlata abban, hogyan kell biztosan felépíteni egy sikeres vállalkozást. Nekünk is azok a legjobb ügyfeleink kríziskommunikáció esetén, akiket már jól megcibált egy krízisszituáció. Ők tudják, hogy mire képes a céggel, az emberekkel, milyen hosszú távú következményei vannak. És azzal is tisztában vannak, a krízis nem fog megoldódni magától. Pedig milyen jó is lenne...

kommunikator_krizispr.jpgA kép forrása itt

A majd kialakul, hogyan kommunkálunk -típusú hozzáállás nem segít, fix emberek kellenek, akik személyesen és felelősséggel végigkísérik a krízis lefolyását. A krízishelyzet ugyanis a legtöbbször egy száguldó gyorsvonat, leszállni és fölszállni menet közben, szinte lehetetlen.

Elsőként szögezzük le: nyilvános megszólalásra képesnek kell lennie a kommunikátornak. Nem fagyhat le, ha kérdezik, nem tikkelhet, ha izgul, stb. Ezt összefoglalóan kameraképességnek nevezzük és ez még akkor is jó fokmérő a nyilvános szereplésre, ha egyáltalán nem kell kamarák elé kiállni a válság során. Nyilván ezt lehet gyakorolni. Megboldogult lánykoromban, egyik első nyilvános szereplésemen (pedig csak 200 ember elé kellett kiállnom nagyesélyiben) a mindösszesen 3 perces beszédemet 5 napig gyakoroltam a tükör előtt. Végül azért lett 2.41 másodperces a beszéd, mert 2.50 körül mindig elsírtam magam, annyira megérintett, hogy életem egy fontos szakaszától búcsúzom. De ha elsírom magam, akkor csak arra emlékeztek volna, hogy a “sírós”--én meg ezt nem akartam, így rövidebbre fogtam. Szóval, olyanra ne bízzuk a krízis kommunikálását (hiába csúcsszuper szakember), aki nem tudja felmérni, vajon hogyan fog viselkedni, ha mindenki őt figyeli. ( a gesztusait, a mimikáját, a hangszínét, az arcán lévő pihéket, a hajszálai színét, stb.)

Azokban az órákban, amikor dönteni kell a megszólalásról, kulcskérdés, hogy ki mellett döntünk. Most azt nézzük meg, ki jut csípőből a cégvezetők eszébe, és azok miért ne legyenek a kommunikátorok.

  1. majd a marketinges megoldja, mindig ő talál ki minden kreatívot. Hát itt nem kell a marketing. Az újságírók ki nem állhatják, ha a tárgyilagosnak szánt, általuk objektívnek tartott kérdéseikre a kötelező marketingszósszal leöntött üzenetet kapják. Ezen még az sem segít, ha dicsérő jelzőket lehagyjuk a mondatokból. (pl. a “Cégünk legmodernebb termékei öt, csúcskategóriás gyártósoron készülnek ...). Jellemző, hogy a legtöbb keresés krízismarketing kulcsszóra van magyar nyelven. Pedig ezt a kommunikációt sokkal inkább a pr-osokra kell bízni, ők legalább már a tankönyvekből megtanulták: “Tylenol, Perrier. Mindig mondjunk igazat.”

  1. majd én megoldom, én tudok a legtöbbet a cégről, én vagyok a leghitelesebb. Ha a cégvezető/tulajdonos személyesen érintett a krízisben, nagyon nem szerencsés, ha ő áll ki. Ki kellhet mondani olyan mondatokat, mely később hátrányosan érinthetik a céget, és hozzátapadhatnak a személyéhez. Ha ráadásul nem fotogén és kevéssé gyakorlott a nyilvános szereplésekben, kedvezőtlen benyomásokat hagy a háta mögött. Különösen erősen tartsuk távol, ha a rágalmazás/ hamis vádak őt érintik. Tapasztalataim szerint a nők ezt jobban bírják, a férfiak viszont kifejezetten nehezen élik meg személyesen is, ha hazudnak róluk.

Már megint egy olyan poszt sikeredett, amiben rengetegszer szerepel a “nem”. Ez azért van, mert a kríziskommunikáció rendkívül lehatárolt terület. Azt sokkal könnyebb megfogni, mit nem szabad csinálni, mit ne tegyünk. Így, kedves olvasók, fogadjátok el, megint tagadással igyekszem megmutatni a kríziskommunikáció ezer arca közül az egyiket, és nem igenléssel.  

A bejegyzés trackback címe:

https://krizispr.blog.hu/api/trackback/id/tr154883243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.