Ha azt gondoljuk, hogy a Tibi atya vs. Oravecz Nóra szájkarate kettőjük ügye, tévedünk. A konfliktus kirobbantója a kiadó. Az a kiadó, aki nem védi meg a saját szerzőit. Egymástól sem.
Az Oravecz Nóra és Tibi atya között zajló cicaharc kapcsán számos blogbejegyzés és megszólalás történt az elmúlt napokban. Maguk az érintettek sem fukarkodnak a contenttel, úgyhogy lehet mit elemezgetni social media szemináriumokon. Bár az ügy még nem lefutott, elhangzottak olyan sarkos állítások, melyek magyarázatot, pontosítást igényelnek (és biztosak lehetünk benne, hogy az egymásnak feszülő rajongótáborok meg fogják kapni az ehhez szükséges muníciót), én más aspektusból szeretném megvilágítani ezt a történetet: a Libri, mint a krízis kirobbantója szempontjából.
Ez egy tipikus érték alapú konfliktus, abból is lappangó fajta. Ez az a helyzet, amikor a szőnyeg alatt lapulva ott vannak a különböző, nagyon különböző értékrendek, és szépen meg is férnek egymás mellett, mert az internet nagy és végtelen, elfér egymás mellett nagyon sok értékrend. A magyar social media, a szinte csak Facebook-ra korlátozódó, rendkívül belterjes tartalmával azonban nem ilyen. Nagyon kevés, valóban minőségi tartalmat felvonultató rajongói oldal van, ami tartósan képes kiszolgálni és megtartani a rajongóit (ilyen pl. Kasza Tibié, Rubint Rékáé, akik bevallottan nagyon-nagyon sokat dolgoznak azért, hogy ez így is maradjon). Tibi atya és Oravez Nóra is pontosan ilyen emblematikus személyiség, nagy rajongótáborral, és ezek a rajongótáborok most úgy tűnik, összeértek.
Ez a magyar szűk tartalomból fakadó sajátosság azonban nem lett volna elég a válság kirobbanásához. A kofliktus ugyanis leginkább azért azért fajulhatott el eddig, mert a kiadó hagyta.
Minden kiadónak sokkal aktívabban és határozottabban kellene megvédenie húzóneveit, akár egymástól és saját maguk démonaitól is. A Libri viszont úgy tűnik, páholyból, kívülállóként nézi a hajtépést, ami viszont hatalmas szakmai hiba! Mert érték alapú konfliktus bárhol felizzhat. Egy-egy jónevű szerzőnek viszont szüksége van olyan szakemberekre a kiadónál, akik megvédik, instruálják, segítik. Könyörgöm, miért nem lehetett egyeztetni erről, szépen, csendben? Miért kellett provokálni Oravecz Nórát és Tibi atyát? (mindkettőnek megvan a nyilván a maga sara ebben a helyzetben). DE! Hogyan lehet, hogy egyetlen épeszű kommunikációs menedzsernek nem jutott eszébe, hogy ezt a vitát nem szabad kiengedni a fehér asztal mellől? A nyilatkozatok hangneme, a megfogalmazások alapján nekem egyértelmű: Oravecz Nórának sokkal kellemetlenebb ez az egész. Látszólag ugyanis Ő robbantotta ki az egész viszályt és pl. a június 3-ai Facebook-bejegyzéséból is egyértelmű, inkább zárná már ezt az egész ügyet. Az esetet elemző szemináriumokon azonban ne feledkezzünk el arról, hogy ez az ügy nem Tibi atya és Oravecz Nóra ügye, hanem a nyegle és nemtörődöm kiadói magatartás következménye.
Ha én Libri lennék, mindent elkövetnék, hogy megnyugtassam a kedélyeket.
Ha én Libri lennék, nem ugrasztanám össze a Z-generáció két emblematikus karakterét.
Ha én magyar könyvkiadó lennék, tanulnék ebből és végiggondolnám: mit tehetek meg a szerzőimért, ha már belőlük élek.
Érdeklik a kényes kommunikációs helyzetek? És a lehetséges megoldásuk? Iratkozzon fel a KrízisPR Blog értesítőjére és megkapja legfrissebb posztjainkat (hetente kb. 1 posztot) kríziskommunikáció, változáskommunikáció témakörében.
